<< vissza Csehétfalva honlapjára

Negyedik Szekértúra
az Orbán Balázs Honismereti Emléktúra részeként
2010. július

Csehétfalva - Dobó - Székelyderzs - Homoródújfalu - Homoródszentmárton - Homoródfürdő

Első nap
Csehétfalva - Bencéd - Szentmihály -Vágás- Dobó
Második nap
Székelymagyaros - Agyagfalva - Mátisfalva - Muzsna - Székelyderzs
Harmadik nap
Székelydálya - Városfalva - Homoródújfalu
Negyedik nap
Oklánd - Karácsonyfalva - Homoródalmás - Homoródszentmárton
Ötödik nap
Abásfalva - Keményfalva - Homoródfürdő


5. nap: az utolsó túranap.
A szentmártoni templomkert labirintusának és az erődítményszerű épületnek megismerése után búcsú és indulás.
319
323
 Fel a Homoród-völgyében, Abásfalva és Keményfalva községeken keresztül (útba eső Czímeres-kocsma meglátogatása), néhány kilaméterrel a végcél, Homoródfürdő előtt megpihenünk, fürdés a patakban, tikkadt túrázók tekintete ragyog fel a székelykeresztúri Nyári-kert vendéglő büfé kocsija érkeztével.
327
328
333
346
373
Példás közmunka keretében terítünk meg, előkerül a behűtött csiki sör, Attila kezdi sütni a húst, amikor megérkezik az „idő”….Kisebb nyugtalanság támad, de azután mindenki megnyugszik (fogatosaink kivételével, akik rá se hederítettek addig sem a záporra), ernyő alatt sül tovább a hús. Az ebéd végeztével összepakolunk, elintegetjük az elmosott nyárikerteseket, és szinte napsütésben érkezünk meg a fenyvesekkel borított, csodaszép Homoródfürdőre.
Szállás a református ifjúsági szállóban. A meglepetések folytatódnak: betoppan Balázs Anti Bátyánk Annabellával, Grezsa Pista csehétfalvi kertjéből származó vadalmafából készített kis kopjafával, amelyet az Orbán Balázs Emlék Szekértúrák tiszteletére faragott…..Már megint elérzékenyülünk, itt az idő a szekértúra lelki lezárására, ezt Lajos teszi meg úgy, ahogy csak Ő tudja megtenni. Rögtönzött Farkas Árpád versgála, erre Kányádival válaszol Anti
ének

és gyönyörű énekkel Annabella…..Nincs mit hozzátenni.
438

  A zarándoklatot megcsináltuk, az utat megjártuk és a hitet megtartottuk.



Hszm
"Mi e faluban az utas figyelmét kiválóan magához ragadja, az a rozzant várfalak,
s magas bástyák által környezett unitárium templom, mely ugy régészeti,
mint történeti tekintetben méltán figyelmet érdemel."

"A karzatra egy czifrán kimetszett régi zászlónyél van mint szent ereklye feltűzve. Az emlékzászló lefoszlott róla, de az egyház jegyzőkönyvében lévő inventarium annak feliratát megvédte a megsemmisüléstől. Az ottani jegyzés szerint a zászlón e felirat volt: Itt nyugszik nemzetes Bíró Gábor uramnak virágzó életének 23. esztendős korában, Tatárok fegyverétől sok sebei után vitézi módon elhervadott teste 8. 8-bris 1691.
Egy hőskölteményre méltó fiatal hősnek emlék-zászlója ez, kinek dicső emlékét a feledékenységtől megóvni hazafias kötelesség. Bíró Gábornak hagyományilag megőrzött érdekes története ez.
... Egy csapat török mindent dulva s pusztitva vonult fel a Homorod völgyén. A rémült nép az annyiszor oltalmat nyujtott szt.-mártoni kastélyba vonult, midőn pedig a falvakat égető török közelgett, Bíró Gábor a fegyverfoghatók élére állván, kirohant s oly hősileg harczolt, miként csak egy Achilles, egy oroszlány szivü Richárd. A sok tarfő, mint sarló előtt a kalász, ugy omlott iszonyu csapásai alatt; de végre is a szám és vad düh győzött, bajtársai már mind elhullottak körülötte; nagybátyja, Bíró Dávid, ki más csapat élén rohant, a falu közötti mocsárokba szorittatva elesett; a megmaradtak szétszáguldottak, csak ő egyedül álla még mint hadisten, küzdve százak ellen sokáig győztesen; végre lovát lövik el alatta, ekkor gyalog harczolt, mindent lesujtó szablyájának csapásai elől a legbátrabbak is hátráltak, egyedül egész tábort uralgott, s kivágván magát Lokod felé menekült, ... de sorsát még sem kerülheté el, mert a Kénos és Lokod völgye közötti előfokon, melyet Zendesnek hivnak, hosszu haja a szederindákba megakadva elbukott s a nyomában levő tatárok összevagdalták.
Elesett a hős, elhullottak bajtársai, a tatárok ostromolni kezdték a kastélyt, de a bennlévők egy Orbán Borka nevü asszonytól vezéreltetve oly hősileg oltalmazták azt, hogy a tatárok minden erőfeszités daczára is azt be nem vehették.
... Bíró Gábornak kesergő anyja az egész néptől kisértetve kiment a Zendesre, honnan áldozatul esett fiának sebterhelt tetemét kibontott nagy hajába burkolva behozták, s a nép kivánatára a templom szentélyébe temették el, a nép leányai pedig az emlitett zászlót könnyek közt himezve tüzték a hős sirjára. E zászlót eltépte az idő, de a hazáért, övéi biztonságáért magát feláldozott hős emléke él a nemes és hős tettekre lelkesitő hagyományokban, s mindenki szent ihlettel közelg az emlékzászlónak puszta nyeléhez is, mert az egy szép megható történeti episodnak őrizi emlékét."