<< vissza Csehétfalva honlapjára

VI. Orbán Balázs Honismereti Emléktúra
2012. július 10-14.

1. nap
Csehétfalva - Etéd - Küsmöd - Szolokma - Makfalva

2. nap
Székelyabod - Nyárádszentimre - Seprőd - Nyárádszereda - Demeterfalva - Szentháromság - Szentgerice

3. nap
Gyalakúta - Bordos - Székelyszállás - Székelyvécke
4. nap
Magyarzsákod - Újlak - Alsóboldogfalva - Székelykeresztúr

008


Július 12. Reggel kipihenten járom körbe a lelkészi lakás környékét.
A paplak körüli szőlős a vidék nagy bortermelő jellegének emlékét őrzi.
Déli irányban gyönyörű búzatábla öleli körül a másik dombon álló református templomot.


Balázs Sándor tiszteletes, az ősi, kazettás templomban, lelkesen magyarázza a templom történetét, a falu nevének eredetét, a búzakoszorú jelentését. Rövid hozzászólásomban az ölelkező búzakalászok mintájára, kívánom, hogy a gericeiek ahhoz hasonló élő közösségben élhessenek továbbra is.
Külön köszönjük vendégszeretetüket.
015
196

Kovács Jenő gondnok úr vezetésével nekivágunk a Bikásnak.

Nálunk miért nem tudtak megmaradni a társasok? Örülök a szentgericeiek összefogásának, gyönyörűséggel töltenek el a szép gabonatáblák, és fáj a szívem a mi bokros vidékünkre gondolva…De azért a gondnok úr is fájó szívvel beszél arról, hogy az egykori, hetekig tartó szüreti mulatságok, bizony, elmaradtak-már itt is csak néhányan művelik meg a szőlősöket.
036

A tegnap elmaradt két vers, és Leona is készült.
A vízválasztó Bikás tetején az erdei út és a természet által kialakított anfiteátrumban, a fák lombsátora alatt, megborzongatja a hátunkat az elhangzó két Ady vers, és a Leona által előadott Dsida: Psalmus Hungaricusa. Özséb rögtönzött előadást tart a szálaló erdő fafajtáiról, az erdőgazdálkodás formáiról. A Himnusz felcsendülő dallamát, boldogan visszhangozzák a fák.


204


A jól kikövezett „ifetúton” pillanatra megdermed a mellettünk eldübörgő rönkös autó. Ki tudja, hányadszor halad el itt, de ilyet soha nem látott, és nem is hallott. Jó, hogy csodálkozásában, nem dőlt be a marton…


Még hosszú az út.
Nem tesszük meg a kitérőt a Gyula várához, csak tisztelettel gondolunk egykori védőire, aztán szekerünk kerekére „csúzdát” szerelve, lebaktatunk a lejtőn, Gyulakútára.

208
209

A pompás ebéd után derűsen tesszük meg az új aszfalt úton a Bordos, Székelyszállás, Székelyvécke távot. Azaz mégsem olyan derűsen, mert Bordoson, miközben egy ház előtt a lovakat legelészőre hagyjuk, hogy bevárjuk a hátra maradottakat, dühösen ront ki egy idősebb ember, hogy menjünk innét, mert a lovak leeszik a nyulai elől a füvet. Csodálkozva nézzük a kiszáradt sáncmartot, de tovább megyünk egy házzal. Ott örömmel köszönt és behív az udvarára egy ember, sörrel kínál. Íme, az ember!

Kemény az aszfalt, de gyönyörű ez a völgy is. Békés beszélgetésben szóba kerülnek személyes dolgok és a nemzet nagy kérdései is. Valahogy meg kell művelni a földet…

211 213






A véckei faluvégi székely kapun belépve az az érzésem támad, egy családi portára léptem be. A zamárdiak segítségével rendbetett falu, hagyományos, szép házaival festői képet mutat. Üdvözöljük a Csiszér házaspárt, majd átvesszük szállásunk kulcsait. Jól esik a rendezett parkban a Hatalmas szomorúfűz alatt elnyúlni a fűben. Közben kiderül, nincs holnapra egyetlen szekeres sem. Gyorsan fel, és elindulunk fogatot keresni, sorra véve a házakat. Így, az utolsó pillanatban kettőt sikerül találni.
245




A Kolping-házban elköltött vacsora után megtartjuk történelmi vetélkedőnket az erdélyi fejedelemség témában. A családok szerint kialakított négy csapat derekasan állja a sarat a záporozó kérdések közepette. A jó hangulatban sorra felvonulnak Erdély nagyjai…Két házassági évfordulót köszöntünk. Éljen! Én még titkos küldetésbe megyek az alpolgármesterrel, megérteni az eleven park és a nyíló rózsák titkát, majd szervező bizottsági ülést tartunk szállásunkon, dekorációba fojtva bánatunkat...Jó éjszakát!


254
251

"Zsákodon alól Véczke következik; a patak martoldalában nagy mennyiségű kőszénréteget láttam; következtetve itt bizonnyal nagy mennyiségű ily gyúanyagot rejteget a jövő nemzedék számára a gondoskodó anyatermészet. Véczkén alól a Zsákod pataka és a Sorok árok közt magas bércz-él vonul le, ennek legmagasabb csucsát Tatár várnak nevezik, pedig nincs ott más, mint egy szabályszerű kerek dombocska, melynek közelében sok nyílvesszőt, lándzsadarabokat találtak; a Sorok árkán tul ezzel csaknem párhuzamosan fut le a Szt.-Demeternél beszakadó Hagya pataka. Itt a hagyomány szerint régen Hagya nevű falu feküdt, melyet a Tatárvárban lévő tatárok feldulván, megmaradt lakói Udvarhely közelében telepedtek le, s ott Hogya vagy Hodgya nevű falut alapíták. Ezen most elhagyatott völgyben hüvelykvastag edényeket találnak; ott van a Harangos kut nevü forrás, hová a hogyaiak a falu veszedelmekor harangjaikat és kincsöket betemették volna."