<< vissza Csehétfalva honlapjára
VIII. Orbán Balázs Honismereti Emléktúra
2014. július 6-11.

Emlékezés a 100 éves Nagy Háború hőseire


vasárnap
hétfő
kedd
szerda
csütörtök
péntek
Csehétfalva
Bencéd - Székelyszentmihály - Kobátfalva - Kadács - Tarcsafalva - Tordátfalva Nagymedesér - Siménfalva - Székelyszentmiklós - Kiskede - Nagykede - Csekefalva - Székelykeresztúr
Fiatfalva - Újszékely - Alsóboldogfalva - Kissolymos
Szentábrahám - Magyarandrásfalva - Gagy - Kőrispatak - Firtosmartonos - Énlaka
Korond - Firtosváralja - Csehétfalva

    Lóra csikós, lóra! Három fogatunkkal nekivágtunk a Firtosnak. A nehezebb úton, hogy könnyebb legyen a hazatérés. Meg is kaptuk. Firtos kútjától Korondig vert az eső. Sárosan, koszosan, csapzottan, de hiánytalanul és bizakodással érkeztünk meg a faluba. Lázár Levente lelkész a vezetőséggel és helyiekkel várt a Benczédi emlékműnél. Ünnepélyünket még az arra cirkáló rendőrnő sem zavarhatta meg. Korondból egy más szeletet láttunk most, a hegyről le és a hegyre fel. Ezért érdemes autóról szekérre váltani. A templomba nem mentünk be sárosan, de főhajtásunk teljes szívből való volt. Vári Bercinél finom ebéd mellett barátkoztunk a helyiekkel.
    A vihar már a hegyen ért. Tóhelynél kicsit gondolkoztunk még, hogy keressünk-e egy födelet a fejünkre ereszkedett felhő és a villámok elől, de jobb döntésnek bizonyult az esperesi parancs: gyorsan túlhaladni a hegyet. Ott gyönyörű idő, még szebb panoráma elől és hátul, és a váraljai megrakott szekér várt ránk. Együtt ereszkedtünk le Firtosváraljába, ahol a fél falu és az újságírók vártak.
    A felásott templomban megható volt a lelkész beszéde, szavalata, Zsiga bátyánk köszöntése. Itt és a kultúrházban a finom helyi lepényeket eszegetve, kicsit megszusszantunk és visszagondoltunk a megtett útra. Felidéztük a Reményik Sándor költő gondolata mentén megtett utat: „egy lángot adok, ápold, add tovább”, hogy a „nagy magyar télben” a „picike tüzek” egy nagy tűzzé dagadjanak, egy máglyává, amely meleget ad a szenvedő reszketőknek, irányt mutat az útvesztetteknek, megvilágítja a történelem igazságtalan gyalázatait, a mártírrá vált hősök áldozatának nagyságát, és megéget minden pusztításra, békétlenségre való törekvést.
    A javítás alatt álló firtosváraljai templomba beköltöztek a fecskék. Fejünk felett röpködve, rikoltozva, riadtan védték fészküket. És én ott is elmondtam azt a gondolatot, ami végig elkísérte utunkat: hogy bár ez a háború és minden háború néhány hatalomba került személy szeszélyének következménye, és katonáink csak eszközök voltak az ő kezükben, ők mégis hősök voltak. Mert a hazát védték. Ez a haza számukra a fészek volt, az itthoni otthon, a család, az ősöktől maradt és életet adó föld. A csatatereken, amikor fecskékként röpködtek a golyók és repeszek, és ott ült mindenek felett a véres halál, ők nem a császárra gondoltak, hanem azokra, akik hasonló életveszélyben itthon a kifosztásnak, meggyalázásnak, halálnak voltak kitéve: szülőkre, feleségre, gyermekekre.
    Mindenütt szeretettel fogtuk meg egymás kezét. Anyaországiak és székelyek újra bizonyságot tettünk arról, hogy mi összetartozunk. Katonáink egykor együtt harcoltak, hőseink közös hősök, a hazánk is közös. Bár minden székely magyar és nem minden magyar székely (:), mégis egy a hazánk, egy a jövőnk.

    Erre az útra elkísért a csehétfalviak szeretete is. Vendégszeretetüket, vasárnapi lelkesedésüket, áhítatukat magunkkal vittük. Amikor pedig Firtosról leereszkedve, hálát adva, újra megálltunk a csehétfalvi szobor körül, egy egész kört bejárva, tele élményekkel, szép emlékekkel, boldogok voltunk, hogy itthoni földön utaztunk és ide, újra, haza jöttünk.

420439452n6k131
47507494497498

397
398
399
400
32
09